Seraphina Bolton

Tárgy: Seraphina Bolton Hétf. Ápr. 16, 2012 3:06 am

SERAPHINA BOLTON

“ ÉN MÁR MEGTANULTAM RÉG, VAN, AKI CSAK TÁVOLABBRÓL SZÉP DE TŐLED EZ MEG SEM VÉD, BELŐLED ENNYI NEM ELÉG. ”

Születési hely, és idő: London, 1843. május 31. Kor: 22 év Faj: ember Foglalkozás: színésznő és prostituált

Spoiler:

Family:
Anya: Elisabeth Bolton, 45, munkanélküli, ember
Apa: Henry Bolton, 50, ember, elhunyt
Testvér: William Bolton, 25, tolvaj, ember
Egyéb hozzátartozó: -

Like,Dislike:
Like:önmagamat, az életet, a fényűzést, a szeretőket begyűjteni és az intrikát
Dislike:osztozkodni, másoktól függeni, csendben maradni, visszahúzódni, beleolvadni a tömegbe

Personality:
Kinézet: Átlagos magasságú, karcsú nő vagyok, aki a testi adottságai mellett, talán az arcvonásaival hódít a leginkább. Több férfi is elismerését fejezte már ki a szemeim mézszínű árnyalata, vagy éppen az ajkaim teltsége miatt, bár az én számomra ezek nem annyira fontos dolgok. Természetesen, adok a megjelenésemre, akár a színpadon állok, akár a magánéletem egyes részeibe engedek bepillantást másoknak, de sosem viszem túlzásba. Legtöbbször a kisugárzásom is elég ahhoz, hogy felkeltsem azok figyelmét, akikét szeretném. A hajam fekete színe jól kihangsúlyozza a bőröm tejfehér árnyalatát, és legtöbbször, hogy még feltűnőbb legyen, enyhe hullámokba sütve hordom, ezzel képezve egy igen kellemes keretet az arcomnak.

Belső: Mit is mondhatnék? Már nagyon régen tudatosodott bennem, hogy nem vagyok szent... De talán kimondottan romlott sem. Amióta jobb életkörülmények között élem a mindennapjaimat, egyre kevésbé hasonlítok ahhoz az igénytelen utcalányhoz, aki egykor voltam. Nem mondom, manapság is számító jellemnek tartom magam, mindig keresem a lehetőségeket, hogy növeljem a vagyonomat, s ehhez hasonlók, de emellett fontosnak tartom azt is, hogy kiműveljem magam, így könnyedén megállhatom a helyem az arisztokrácia köreiben forogva. Rájöttem, hogy az irodalom nem is annyira hasznavehetetlen dolog, mint az gyermekkoromban hittem, s egyre-másra azt tapasztalom, hogy az olvasottság olyasvalami, amivel le lehet venni az embereket a lábukról... Így most már ezt is tudatos eszközként használom a céljaim elérése érdekében. Nem titok, hogy szeretem az ékszereket, s mindig örömmel veszem, ha egy-egy szeretőm efféle meglepetésekkel kedveskedik nekem. Emellett szeretek a figyelmes társalkodónő szerepében tetszelegni, hiszen így olyan pletykákat is halhatok, amelyek segítségével akár a jelenlegi politikai helyzetet is kedvemre formálhatom bizonyos helyeken, csak jókor és a megfelelő területen kell elejtenem azokat az információkat, amelyeknek birtokába jutok. Hogy nagyravágyó lennék? Meglehet. De aki megjárta a nyomor legmélyebb bugyrait, nem akar mást, mint egyre feljebb és feljebb jutni a társadalmi ranglétrán, hogy elfelejtse, honnan is indult valójában.

LOVE SUCKS.....

Anglia fővárosában, Londonban láttam meg a napvilágot Lord Henry Bolton és felesége, Lady Elisabeth Bolton második gyermekeként. A bátyám, William három évvel volt idősebb nálam. Az életünk, mondhatni felhőtlenül alakult, hiszen az apám állandó tagja volt a parlament felsőházának, s mint ilyen, különféle kiváltságokat élvezett, amelyből, természetesen nekünk is jutott. Az otthonunk az egyik legelegánsabb Temze partján álló, impozáns villa volt, s ezt a kor minden kényelmével gondosan el is látták. Úgy tűnt, minden a lehető legnagyobb rendben lesz, ám egy nap, nem sokkal a tizennegyedik születésnapom után, az apámat perbe fogták. Felségárulással vádolták, ám a mai napig nem tudom pontosan, vajon a vádak valósak voltak-e, vagy csak az uralkodói érdek alkotta koholmányok voltak. Ám az tény, hogy jelen kellett lennem a kivégzésén. Rettenetes élmény volt. A pillanat, amikor az édesapámat a szemem láttára akasztották fel, örök időkre belevésődött az emlékezetembe. Bár legszívesebben az édesanyám, vagy a bátyám háta mögé bújva vészeltem volna át azokat a pillanatokat, mivel már épphogy eladósorba kerültem, nem engedhettem meg magamnak az efféle viselkedést. Nem volt más választásom, végig kellett néznem a haláltusáját. Mivel az eső sem esett aznap hajnalban, még egy könnycseppet sem hullathattam gyászom bizonyítékaként, mert az, anyám szerint, rangunkon aluli lett volna.
Ezután, mint minden más arisztokrata család esetében, a király velünk szemben is ugyanúgy járt el. Az évek folyamán gondosan felhalmozott vagyonunkat és a villához tartozó birtokainkat mind elkobozták. Egyik napról a másikra az utcára kerültünk. Kezdetben egy olcsó fogadóban húztuk meg magunkat, aminek költségét eleinte abból a pénzből áltuk, amit William összelopott. Ez lett a hivatása. Az egykori nemesúrfiból egy utolsó, alávalü tolvaj lett, aki nem tisztel semmit és senkit. Rám azonban valamilyen egészen más hivatást akasztott a nő, akit eddig anyámként ismertem. Mivel szeptemberben jött meg először a havi vérzésem, amint elmúlt, arra kényszerített, hogy a lehető legledérebb ruhákban álljak egy szűk sikátorban, és férfiaknak kínáljam a testem... Akik, mivel az ő szemükben kimondottan szépnek - avagy, egyesek szerint egyenesen gyönyörűnek - számítottam, szinte azonnal kapva-kaptak az alkalmon. Egy egyszerű szajha lett belőlem.
Amikor télen az anyám belehalt a tüdőgyulladásba, Williammel kettesen maradtunk. Azt hittem, ő majd felment ez alól a tisztátalan foglalkozás alól, ám nem ez történt. Továbbra is a testem áruba bocsátásából kellett megélnem, aminek megvoltak a maga egészen hihetetlen előnyei is. Idővel megtanultam, hogyan kell a női szépséget arra használni, hogy a lehető legtöbb pénzt csalogathassam elő a férfiak nadrágzsebéből. Akadt köztük olyan is, aki alighanem a vagyona egészét rám áldozta, ezzel taszítva magát ugyanabba a nyomorba és szegénységbe, amibe engem az élet kegyetlensége kergetett. Az így megkeresett pénzt arra használtam, hogy a testvéremtől elszakadva - elmenekülve - jobb életkörülményeket teremtsek magamnak. Többek között a testemnek köszönhetem azt is, hogy végül bekerültem a színház világába. Egy akkori, igazából névtelen drámaíró, aki szintén a kuncsaftom volt, velem játszatta el az egyik darabjának női főszerepét. Meglepő módon, akkora sikert aratott, hogy innentől kezdve a karrierem egyre feljebb és feljebb ívelt. Ma pedig elmondhatom magamról, hogy London legünnepeltebb színésznői közé tartozom.
Ugyanakkor, egyvalami nem változott: a színháztól kapott fizetségem mellett, továbbra is a testemből élek, ám ma már egészen másképpen, mint annak idején. Míg régen nem válogathattam a kuncsaftok között, ma már csak a nagyvárosi elit tagjainak engedem meg, hogy a közelembe férkőzzenek, és igénybe vegyék a szolgáltatásaimat. Lényegében udvarolniuk kell nekem, és nem titok, hogy kimondottan élvezem ezt a helyzetet. Különféle bálokon, estélyeken kell megjelennem, és igazából az efféle társaságok csak igen kis része tudja, mire vagyok képes. S ők nem árulnak el, így egyelőre nyugodtan tetszeleghetek az elismert színésznő szerepében.
Ám most Veronába tartok, hogy az egyik színház felkérésének eleget tegyek, s már most várom, vajon milyen élményeket rejt magában ez az olasz város... Vajon mi vár rám e falak között?

Tárgy: Re: Seraphina Bolton Hétf. Ápr. 16, 2012 4:35 am

Hm, kedves színésznő!

Tetszett az előtörténet, ügyesen forgatod a szavakat, és remekül vissza adtad az 1800-as évek hangulatát. Izgalmas karaktert alkottál, amelynek a játékban való részvételét is figyelemmel fogom kísérni. Egy játékot mindenképpen szeretnék veled kezdeményezni. Nincs más hátra, mint előre:
Seraphina Bolton Elfogadva