Juliett Capulet

Tárgy: Juliett Capulet Szer. Ápr. 11, 2012 6:13 am

JULIETT CAPULET

❝ A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás. ❞

Születési hely, és idő: 1847.április.11. Kor:18 Faj: vámpír Foglalkozás: úri hölgy.

Spoiler:

Family:
Anya:Isobel Capulet,100,úri hölgy,vámpír
Apa:Perselus Capulet,200,földesúr,vámpír
Testvér:Anna Capulet,17,úri hölgy,vámpír
Egyéb hozzátartozó:
Caroline Salvatore,18,úri hölgy,vámpír,legjobb barátnő
[/color]Bonnie Bennett,18,úri hölgy,boszorkány,unoka tesó/legjobb barátnő

Like,Dislike:
Like:
*sétálni
*sportolni
*vásárolni
*mulatni
*társalogni
Dislike:
- szerelmi háromszög
- udvarlók
- eltévedni
- viszálykodás
- unatkozni

Personality:
Kinézet: Gyönyörű, hosszú göndör haja az, amit igazán csinosnak tart magán. Sok kérője akad, hiszen szépsége megigézi a férfiakat, sajátos bája teszi Juliettet olyan elragadóvá. Gyönyörű csoki barna szemei vannak, melyekkel leginkább tudja irányítani az embereket. Ha kell tud úgy nézni mint egy utcalány, de akár a legédesebb tekintetet is magára tudja ölteni. Imád öltözködni, szereti a ruhákat, a selymeket, és a hajdíszeket. Gyönyörű a mosolya, sok férfit levett már a lábáról, pedig csak egy aprócska mosolyt villantott feléjük.
Belső:Vámpír létére, elég jószívű lány, aki foglalkozik a körülötte levők érzéseivel, és próbál mindenkinek megfelelni. Azonban mint minden vele egykorú lány, ő is szeret lázadni, és ellenszegülni a szüleivel. Nem az a fajta lány aki megosztja titkait a vele szembe jövő első idegennel, nehezen bízik meg az emberekben, és nehezen is barátkozik. Azonban hűséges barát, és szerető testvér, aki mindent megtesz annak érdekében hogy a húga ne kövesse el ugyanazokat a hibákat mint ő maga. Próbál rájönni hogy a két család, a Capuletek és a Montagueok között miért alakult ki ez a több száz éves viszály.

LOVE SUCKS.....

A szobámban ücsörögtem a tükör előtt ülve. Még nem voltam rendesen felöltözve, csak a fűző és az alsó szoknya volt rajtam. Éppen a hajamat próbáltam valami elfogadható állapotba hozni, de a rakoncátlan göndör tincsekkel nem boldogultam. Egy sóhaj kíséretében elengedtem a hajamat, és hátra szóltam a vállam fölött a cselédünknek, Marynek hogy jöjjön segíteni a hajammal. Éppen egy bézs színű fodros ruhával a kezében lépett ki az öltöző fülkémből, amit leterített az ágyamra, majd oda lépett hozzám, hogy kezelésbe vegye a hajamat. Eközben a kezembe vettem a pirosító pamacsot, és neki álltam némi színt varázsolni sápadt arcomra.
- A kisasszony izgul már a kérője miatt? - kérdezte kíváncsian Mary, miközben elkezdett befonni egy tincset a hajamban. Rá pillantottam a tükörben, jelezve hogy semmi köze hozzá, de aztán meglágyult arccal bólintottam.
- Nos, valóban idegtépő a várakozás. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy a szüleim vajon kinek szánják a kezemet. - válaszoltam kimérten a szobalánynak, majd újabb adag pirosítót pacsmagoltam az arcomra. Mint tiszta vérű vámpírnak, nekem is kötelességem már fiatalon megházasodni. Anyám tízen hat évesen ment hozzá az apámhoz, és csak évekkel később hozott engem a világra. Elmondása szerint, mivel ő nem tiszta vérű - tehát át lett változtatva - nehéz volt teherbe esni. De segítségül hívta egyik kedves barátnőjét, a boszorkány Erist, és a nő csoda löttyétől, anyám várandós lett velem. Azonban nekem eszem ágában sincs megházasodni, inkább minél jobban ki akarom élvezni a szabadságot. Természetesen a szüleim hallani se akarnak ilyesmiről, és máris válogatnak a kérőim között, hogy megtalálják szerintük, számomra a legjobbat.
Időközben Mary végzett a frizurámmal, ami ismételten gyönyörűen nézett ki. Ennek a lánynak arany kezei vannak, mindig gyönyörű hajkölteményeket varázsol a fejemre.
- Köszönöm Mary, igazán csinos lett. - dicsértem meg apró félmosollyal az arcomon. Felálltam a szépítkező asztaltól, és az ágyhoz léptem. Felemeltem a ruhát, s miután megszemléltem bólintottam egyet. Pont megfelel, a ma reggeli hangulatomnak. A cseléd segítségével felvettem a ruhát, majd a földig érő tükör elé álltam.
- Marcangol az éhség, kérlek hozz ennem. - szóltam, miközben arcom átváltozott, és éles szemfogaim kibújtak. A cseléd elhagyta a szobát, majd nem sokkal később egy velem egykorú fiúval tért vissza. Sok önkéntes ember jön el hozzánk naponta, és a vérüket adják, cserébe az ígéretért hogy egyszer majd átváltoztatjuk őket. Természetesen soha nem tesszük meg. Amikor már elég vért ittunk, kitöröljük az emlékeiket, és elküldjük őket a háztól.
A tükörből néztem amint a fiú leül az ágyamra, megbabonázva figyelt mintha csak valami angyal volnék. Megfordultam, és barátságosan rá mosolyogtam, majd a következő pillanatban már az ágyra döntöttem, számat a nyakára tapasztottam, és csillapíthatatlan szomjamat oltván, szipolyozni kezdtem a vérét...

» Juliett Capulet
» Anna Capulet